A programok felépítésének meghatározása
Az innováció módszertana alkalmazkodik a korosztály sajátosságaihoz és az iskola működésrendjéhez.
A sportfoglalkozások időtartamát 45 percben határozzuk meg, hiszen a kisiskolások fizikai és figyelmi kapacitása limitált, így egy hosszabb terhelés már nem feltétlenül lenne pozitív hatású, illetve a résztvevők fegyelmezetlensége jelentősen növekedne és zavarná az óra menetét.
A 45 perces óra módszertana bármikor könnyen beilleszthető egy iskolaidőben történő tanóra vagy délutáni foglalkozás keretébe is. Em
ellett a légző gyakorlatok és az öt perces átmozgató gyakorlatsor bármely tanóra keretébe beilleszthető és a tanulók figyelmi szintje ezekkel optimalizálható.
| Légzés A légzés alapvető lételemünk. De nem mindegy, hogyan tesszük mindezt. Ezért is fontos, hogy már gyerekkorban megtanuljunk helyesen lélegezni. Kétféleképpen tudunk levegőhöz jutni. Az egyik módszer a mellkasi légzés. Ennek jellemzője a rendszertelen, felületes légzés, elégtelenek a légzési folyamatok, nem jut elegendő levegő be a tüdőbe és a kilégzés során sem távozik a felesleges oxigén a szervezetből. Általában, akinél ez a légzés kerül túlsúlyba, az a szorongáshoz, stresszhez, szűkruhák viseléséhez és a behúzott hashoz köthető. Ha sokáig fennáll a mellkasi légzés, akkor következhet be a hiperventilláció, amikor valaki alig kap levegőt, akkor is, ha hiába kapkod utána. A másik módszer a hasi légzés. Ez biztosítja a megfelelő levegőcserét. Ez jellemző az újszülöttre, csak a mai stresszes világban már a kisgyermekek is átváltanak a mellkasi lézésre. De ha tudatosan figyelünk a légzésünkre, akkor helyreállítjuk vérünkben az oxigén és szén-dioxid egyensúlyát, normalizálhatjuk szívritmusunkat, és csökkenthetjük a stresszes tünetekkel összefüggő izomfeszültséget. Továbbá a légzés szoros kapcsolatban áll az idegrendszerrel az aktív-és a passzív mozgatórendszerrel is egyben. A gyakorlati tárház a légző gyakorlatokra vonatkozó részletes instrukciót tartalmazza. |
A sportfoglalkozások intenzitása és nehézségi foka
A programok intenzitását egyrészt a résztvevők korcsoportjához és edzettségi szintjéhez adaptáljuk. A gyakorlatok nehézségi fokát differenciáljuk a gyermekek fejlettségi szintje szerint. A gyermekek különböző fejlettségi szintjeinek figyelembe vétele rendkívül fontos. Vannak gyerekek, akik 1-2 évvel előrébb járnak a kronológia életkorukhoz képest, azonban vannak olyan gyerekek, aki le vannak maradva a biológiai életkoruktól. Így tehát gyerek-gyerek közt lehet akár 3-4 év eltérés is. Amikor a testi képességek fejlesztése a cél, tisztában kell lenni azzal, hogy a különböző képességek más-más életkori periódusban fejleszthetőek. A gyerekek kronológiai életkora eltérő lehet a biológiai életkoruktól, ekkor beszélünk akcelerációról vagy retardációról.
Az akceleráció a fejlődés felgyorsulását jelenti (akcelere = gyorsulás) testi vagy mentális tekintetben. Míg a retardáció a fejlődés ütemének lelassulását jelenti testi vagy értelmi téren. Testi retardációnál a növekedés, a súlygyarapodás, értelmi retardációnál pedig az intelligencia fejlődése marad el a normális fejlődés ütemétől. A retardáció fogalma az elmaradást jelzi, nem utal az elmaradás mértékére. A fogalmat általában a lassabban fejlődő, de normális képességű gyermekek megjelölésére használják, tehát nem fogyatékosságot jelölünk vele. Kialakulását általában kedvezőtlen szocializációs környezeti feltételek okozzák
Fontos az, hogy a motoros és a kognitív képességek fejlesztése, illetve a mozgáskészség kialakítása legyen mindig összhangban és ne előzze meg a gyerek fejlettségét. A feladatok egymástól elválhatnak, de az oktatás folyamatát tekintve egy egészet képezzenek, tehát meghatározzuk, hogy mit, miért, mikor és mi céllal végeztetünk a gyerekekkel. A programok módszertanának kidolgozásakor célunk az is, hogy a gyermekek minél sokoldalúbb és gazdagabb mozgáskészségekkel rendelkezzenek, tehát lépésről-lépésre kell haladni az oktatás folyamatában.
A tanítási módszerek
A tanítási módszerek helyes kiválasztása és tudatos alkalmazása kiemelten fontos az iskolások célcsoportjánál. A módszereknek a mozgástanulás tudásszintjeihez kell igazítanunk a következő szempontok szerint:
- Ismétléses módszer
A mozgástanulás kezdeti fázisában, amikor a gyermek még durva koordinációs szinten tudja csak végrehajtani a gyakorlatokat, azaz sok hibával, pontatlanul, akkor alkalmazzuk az ismétléses módszert. Magas ismétlésszámmal, mindig ugyanúgy hajtassuk végre a gyakorlatokat. Ezzel az idegrendszer mozgásreprodukcióját fejlesztjük. Ez a mozgástanítás első lépése, azonban a megfelelő időben tovább is kell tudni lépni a tanítás folyamatában, mert monotonná válik.
2.Variábilis módszer
Miután a mozgás végrehajtása egyre sikeresebb, eredményesebb, azaz koordináltabb ekkor beszélünk már a finom koordinációs szintről, akkor léphet be a variábilis módszer (blokkosított, egymásutáni és véletlenszerű). Ilyenkor már változatos mozgássorokkal és a feltétetek megváltoztatásával kell végrehajtani a gyakorlatokat. Itt az idegrendszer alkalmazkodó képességét fejlesztjük. A mozgástanulás kezdeti fázisában korlátozottan alkalmazzuk, de a jártasság kialakítása után hatékonyabb motoros tanulást eredményez.
- variábilis dinamikus rendszerelméleti modellt
Majd miután a mozgás már jártasság szintjén áll, akkor alkalmazzuk a variábilis dinamikus rendszerelméleti modellt (DSA). A mozgássorok változatosak, nincs két egyforma végrehajtás a gyakorlatok során. Itt is az idegrendszer alkalmazkodó képességét fejlesztjük, de már magasabb szinten. A mozgásminta készségszintű elsajátítása a cél.
Az óra felépítése a következő elemekből áll:
- Ráhangolás, kedvcsináló gyakorlatok, bemelegítés
- Készségfejlesztő gyakorlatok
- Tartás specifikus erősítő gyakorlatok
- Levezetés
- Bemelegítés, ráhangolás, kedvcsináló gyakorlatok
Az óra első szakaszában légző gyakorlatok és játékos feladatokat végzünk annak érdekében, hogy a gyermekeket szervezetét felkészítsük a mozgásra, illetve a figyelmüket ráhangoljuk a további gyakorlatok végrehajtására.
Légző gyakorlatokat és tüskés masszírozó labdával végzett gyakorlatokat alkalmazhatunk a bemelegítésre. A masszírozó labdával nyomási ingerek adása történik a bőrön keresztül az izmokra. A vérbőség fokozódik az izmokban, ezáltal a bemelegítés hatásosabb és gyorsabb lehet. A folyamatos két kézzel végzett gyakorlatok pedig a jobb és bal agyféltek összehangolását fejleszti.
Előkészítő gyakorlatként, a keringés fokozására, hangulatkeltésre állatutánzó és fogójátékokat végzünk. Ezek a játékok alkalmasak ugyanakkor kognitív készséges és szociális készségek fejlesztésére is. A képzelet, az empátia és a kreativitás fejlesztésében is szerepük van az állatutánzó játékoknak.
Az állatutánzó játékokkal a gyerekek az utánzással beleképzelik magukat az állat helyzetébe és átveszik annak a tulajdonságait is. Ezek a mozgások az emberi természetes mozgásokhoz kapcsolódnak, a kúszást, mászást, futást, ugrást, dobást és ezek variációit. Nagy mozgásokon keresztül fejlesztik a gyermek mozgáskoordinációját, azaz ideg- és az izomrendszer harmonikusabb működését. Segítik a jobb és bal agyféltek integrációját, illetve a gyerek fantáziáját is megmozgatja.
A csoportos, előre meghatározott szabályok szerint játszott fogójátékok pedig rendkívül hatékonyak a szociális készségek fejlesztésében és segítenek a figyelem aktivizálásában is.
- Készségfejlesztő gyakorlatok
Az óra ezen részében egyrészt a kognitív képességek közül a figyelem és a koncentráció fejlesztésére tevődik a hangsúly rövid gyakorlatsorokkal, másrészt keresztező gyakorlatokkal a jobb- bal agyfélteke megfelelő összehangolását igyekezzük fejleszteni. A keresztezett mozgások segítik a jobb-és bal agyféltek integrálódását, ezáltal az írás, olvasás- és beszédkészség fejlesztésében is részt vesznek.
A harmadik ide tartozó gyakorlatcsoport a mozgáskoordinációt-és testtartást fejlesztő gyakorlatok valamint az egyensúlyozó képességet (vesztibuláris rendszert) fejlesztő gyakorlatok különböző eszközökkel. Az eszközök segítségével még hatásosabban tudjuk fejleszteni az egyensúlyozó képességet. Az instabil felületeknek köszönhetően a mély,- stabilizáló izmoknak folyamatosan dolgozniuk kell, hogy megtartsák az ízületeket. Ez az úgynevezett proprioceptív tréning.
Az eszközök nehézségi foka más-más, ezért fokozatosan lépésről lépésre kell a gyakorlatokat végeztetni a gyerekekkel egyik eszközről a másikra.
Eszközként alkalmazható pédául koordinációs létra, egyensúlyozó szivacs, dynair párna vagy billenő talp, stb.)
- Tartás specifikus erősítő gyakorlatok
Az óra harmadik felében az egyensúlyérzék és koncentráció fejlesztése, törzsstabilizáció, helyes testtartás tudatosítása a fő cél. Alkalmazhatunk erre például fit ballal végzett gyakorlatokat. A labda rugalmas felülete biztosítja az instabil felszínt, mely miatt az izmok folyamatosan új egyensúlyi helyzet megtalálására kénytelenek törekedni a mélyizmok aktivizációja mellett. A soft ballal végzett gyakorlatok pedig segítenek a törzsstabilizáció, az erős törzsizomfűző, tehát a helyes testtartás kialakításában
- Levezetés
Az óra utolsó része a levezetés, melyben nyújtó gyakorlatokat, légző gyakorlatokat és relaxációt végeznek a résztvevők az oktató irányításával.
Az egyes blokkokhoz tartozó gyakorlatokat a Gyakorlati tárházban közöljük részletesen video és képi megjelenítéssel együtt.
A teljes fejezet letölthető itt: Első pillér_Iskolások
