Az álláskeresési státuszban lévő személyek
A munkanélküliség fizikai és mentális következményei, valamint a munkaképesség fejlesztését és a munkavállalást támogató, sport-alapú és/vagy tanácsadási programok empirikus eredményei
A munkanélküliség az egészséges személyiség számára kihívást jelentő élethelyzet és stresszes állapotot generál. Amennyiben a helyzet tartóssá válik, a negatív érzelmek előtérbe kerülése jelentkezik. Ezáltal a munkanélküliség olyan pszichoszociális krízishelyzetet hozhat létre, amelyben az egyensúly felborul. Az pszichoszociális egyensúlyi állapot azt jelenti, hogy megfelel egymásnak az egyén társadalmi integráltsága (szociális oldal), s az ezt szolgáló egyéni alkalmazkodási stratégiák (pszichés oldal). Amennyiben valamelyik tényezőben jelentős változás áll be, az egyensúly felbomlik. A krízishelyzet kialakulása, vagyis a szociális és pszichés leromlás térnyerése ugyanakkor függvénye az egyén körülményeinek, illetve a megoldási lehetőségeknek (Kenderfi, 2011).
A munkanélküliségnek negatív hatása van az egyének mentális egészségi állapotára és az is kimutatható, hogy a munkanélküliek rosszabb fizikai egészségi állapotban vannak a foglalkoztatottaknál, ami felértékeli a vonatkozó szakpolitikai (foglalkoztatáspolitika, egészségügy) beavatkozások jelentőségét (Van Hal, 2015). A mentális gátak kiépülése, a motiváció csökkenése a munkakeresés során az egyik olyan meghatározó tényező, amely akadálya lehet a sikeres elhelyezkedésnek. Az értéktelenségérzet az átmeneti munkakeresési idő alatti, a sikeres elhelyezkedés valószínűségét növelő cselekvéseket, egyéni szintű beavatkozásokat gátolhatja (például kiegészítő képzés elvégzése idő közben, idegen nyelv elsajátítása stb.). Ezen kívül az empíria is igazolja, hogy vannak kiemelten veszélyeztetett korcsoportok a sikeres elhelyezkedés szempontjából (pályakezdők, 55 év feletti korcsoport), amelyre a 2008-as világgazdasági válság is rámutatott, életre hívva ezáltal innovatív, aktív munkaerőpiaci eszközök és programok alkalmazásának kialakítását. A sport-alapú, foglalkoztatást támogató beavatkozások esetében a sportnak több szempontból is döntő szerepe van (lásd a későbbiekben):
- a sporttal képesek a munkanélküliséggel fenyegetett, vagy már munkakereső – legtöbb esetben hátrányos szociális körülményekkel bíró – fiatalok közül olyanokat is megszólítani, akik nem vennének részt egy „hagyományos” foglalkoztatási programon, azaz a sport egyfajta hívószó számukra, valamint lehetőséget ad a szakembereknek, valamint a programok mentorainak arra, hogy a résztvevők bizalmát elnyerve egyéb, az elhelyezkedést és szociális integrációt célzó támogatást nyújthassanak[8];
- több olyan eset is bemutatásra kerül, ahol a sportfoglalkozások kiegészülnek sportoktatással és a résztvevőket a sportiparban történő elhelyezkedésre kapacitálják;
- a résztvevők a sporttal kombinált programok keretében nem csak a testmozgás közvetlen jótékony fizikai hatást élvezhetik, de a közvetett, készségfejlesztő és szocializációs hatások alól sem vonhatják ki magukat (pl. csoportos együttműködési készség elsajátítása, kapcsolatteremtés más résztvevőkkel, a mentorokkal, az edzőkkel).
Egy 2012-es tanulmány két sport-alapú, munkaerő-piaci elhelyezkedést támogató program eredményeinek vizsgálatát végezte el (Spaaij et al., 2012). Az egyik program („Sport Stewart Programme”) Hollandiában került megvalósításra. A projekt során 16-31 éves korú fiataloknak szervezett sporteseményeken keresztül igyekeztek növelni a résztvevők motivációs szintjét. A heti hat órás sportfoglalkozások mellett ugyanakkor nagy hangsúlyt fektettek a fiatalok oktatára és a négy hónapos programban való részvétel során szakmai felkészítést is kapnak annak érdekében, hogy a sportiparban sikeresen elhelyezkedhessenek. Ezzel szemben a brit program („NEET Stoke Challange”) keretében a 16-24 év közötti résztvevők a sporttevékenységek végzése mellett általánosabb jellegű képzést (CV írás, csapatjáték, probléma-alapú tanulás, interjútechnikák) kaptak a megvalósítás 10-15 hete alatt, amely során a sikeres álláskeresést támogató kompetenciáik, készségeik fejlődhettek. Mindkét program esetében azonos a sport szerepe abban a tekintetben, hogy olyan fiatalokat is meg tudnak szólítani a sporttal, akik hagyományos munkanélküli/álláskeresési tréningeken nem vennének részt. Emellett a résztvevők részesülhetnek a sporttevékenység végzésének fizikai kondícióra gyakorolt pozitív hatásaiból és egyéb járulékos szociális előnyeiből (pl. csapatjáték megtapasztalása). A programok megvalósítása során sok sikertörténetet mutatnak be a szerzők, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy vannak olyan esetek, ahol a résztvevők a programban való aktív részvételük ellenére sem tudtak elhelyezkedni hosszú távon (csak átmeneti állásokba vagy részmunkaidős foglalkoztatásra vették fel őket) vagy nyelvi akadályok miatt még átmeneti sikereket sem értek el a munkaerőpiacon. Ez utóbbi esetben nagy a kockázata annak, hogy a munkához való hozzáállás, illetve az elhelyezkedés témaköréhez való viszonyulás a program hatására tovább romlik a kiinduló, programban való részvételt megelőző állapothoz képest.
Új-Dél-Wales egyik szociálisan hátrányos helyzetű bennszülött közösségében egy olyan beavatkozást kezdeményeztek, amely során alacsony motivációs szinttel rendelkező, gyenge tanulmányi eredményt felmutató fiatalokat vonnak be sporttevékenység végzését mentorálással párosító projektbe[9]. A hátrányos szociális körülmények között élő fiatalok nagy része megfelelő apai minta hiányában nő fel, tanulmányi teljesítményük jóval elmarad a nem bennszülött diákok teljesítményétől, alacsony motiváció jellemzi őket a tanulás és egyéb produktív tevékenységek terén és sok esetben viselkedési zavarokkal küzdenek, ami hátráltatja őket a sikeres társadalmi integrációban, valamint a jövőbeli életkörülményeik javításában. A projekt célja a fiatalok motiválása, alapvető készségek elsajátításának támogatása a jövőbeni sikeres munkaerő-piaci helytállás érdekében és az iskolai eredmények javításában. A sporttevékenység végzésével a szervezet a pozitív elköteleződés kialakítására törekszik. Emellett a csoportos sportjátékok keretében a fiatalok számos, az élet egyéb területein is hasznos képességeket és készségeket („life skills”) sajátítanak el (csoportos együttműködés, vezetői készségek, problémamegoldás stb.). Az megvalósítás első 12 hónapjának eredményei észrevehetően javult a fiatal férfiak, fiúk motivációs szintje és elköteleződése a csoport iránt. Érzelmi és kapcsolati javulást lehetett megfigyelni náluk. Emellett a sport önmagában jelentős motivációt jelentett a programban való részvételre, azaz egy olyan eszköz, amellyel hatékonyan lehetett bevonni, megszólítani az érintett fiatalokat.
A munkanélküliek elhelyezkedésének támogatása bizonyos esetekben intenzívebb beavatkozást igényelhet bizonyos korcsoportok, társadalmi csoportok esetében. Litvániában, Kaunasban tesztelték, majd sikeressége alapján országos szintű programmá terjesztették ki azt az eljárást, amely során a fiatal, a tartós és az 55 év feletti munkakeresők[10] sikeres munkaerő-piaci elhelyezkedését intenzív tanácsadási-mentorálási szolgáltatásokkal támogatták[11]. A program kialakítása során az akadémiai szféra is intenzíven részt vett, elsősorban a pilot megvalósítására önkéntesen jelentkező karriertanácsadók szakmai felkészítésében, majd ezt követően az országos kiterjesztésű programba formálisan jelentkező tanácsadók felkészítésében. A tanácsadási program összesen hat hónapig tart és a résztvevőket alapvetően két csoportra osztják: olyanokra, akik motiváltak, ugyanakkor folyamatosan akadályokba ütköznek a munkakeresés során, valamint olyan személyek csoportjára, akiknek a motivációs szintje, a képzettsége vagy a munkatapasztalata alacsony. Egy mentor egyszerre 5-10 mentorálttal foglalkozik heti egyszeri vagy kétszeri találkozó keretében. A mentorálási program a sikeres elhelyezkedést követően sem ér véget: a mentorok legalább havonta egyszer kapcsolatba lépnek. Emellett havi rendszerességgel megszervezett workshopok keretében a jelenlegi és az egykori mentoráltak tapasztalatokat oszthatnak meg egymással és ez utóbbiak lehetőséget kapnak a munkaerő-piacon szerzett tapasztalataikról történő beszámolásra.
A sport jótékony hatását a munkavégzést támogató fizikai funkciókra olyan csoportok bevonásával is tesztelték, akik krónikus mentális problémával küzdenek. Az Egyesült Államokban végezteék el azt a kísérletet, amely során nemek szerinti csoportokba osztották a résztvevőket (Hoffmann–Walnoha et al.; 2015). A kísérleti csoportokba olyan egyének kerülhettek be önkéntes alapon, akik a leggyakrabban fiatal felnőttkorban kialakuló, súlyos és folyamatos mentális betegségben szenvednek[12]. Ezek közé a betegségek közé sorolhatjuk a skizofréniát, a skizoaffektív zavart, a bipoláris zavart, a depressziót, az autizmust és a kényszerbetegséget (obszesszív-kompulzív zavar). Ezek mind olyan betegségek, amelyek nem csak az alapvető, munkavégzést támogató funkciókat teszik működésképtelenné, hanem az alapvető, mindennapi élethez kapcsolódó funkciókat is. Az ide sorolható emberek életének jellemzői közé tartozik az alacsony általános elégedettség, a szegényes életkörülmények és szociális kapcsolatok, a munkanélküliség és az egészségtelen életmód, valamint a rossz fizikai kondíciók. Sokan jellemezhetők limitált kognitív képességekkel és a szociális érintkezés, illetve kommunikáció alacsony fokával, ami megnehezíti az életstílusra pozitív hatást kifejtő beavatkozások végrehajtását, illetve sikerességét (Nurs, 2011). A 10 hetes kísérlet során az összesen 16 főből álló, nemek szerint elkülönített csoportok aerobik gyakorlatokat végeztek videókazetta, vagy edző segítségével és erősítő gyakorlatok is a mozgásforma részét képezték. A tapasztalat szerint a program végrehajtása közben szükséges volt a résztvevők igényeihez való igazodás, az egyéni igények és haladás figyelembe vétele. Az elért eredmények különbözőek voltak az egyes résztvevők esetében és a kutatók a kísérleti megfigyelések alapján sem vonhattak le messzemenő következtetéseket a kísérlet tudományos-módszertani limitációi (résztvevői létszám, időhorizont stb.) miatt. Ugyanakkor kiemelendő, hogy több esetben vált nyilvánvalóvá, a résztvevők számára fontos volt, hogy szakemberek kezelték őket (több esetben megtisztelőnek érezték, hogy egy szakember foglalkozik velük). Egyéni résztvevői beszámolók és a mérések alapján elmondható, hogy bizonyos esetekben a fizikai funkciók is javultak, például alapvető tevékenység végrehajtására – cipőfűző bekötése – képessé vált az egyik olyan résztvevő, aki azelőtt képtelen volt rá. További pozitív példa lehet, hogy egy depresszióban szenvedő és rendkívül alacsony fizikai aktivitást mutató résztvevő fizikai kondíciója szintén javult a program alatt és a 10. hét végéhez közeledve félelmét fejezte ki a program befejezése miatt. Több résztvevő jelezte szándékát, hogy a továbbiakban folytatni kívánja önállóan is az elsajátított testmozgás elvégzését.
A fenti empirikus kutatások eredményei és az 5.3-as fejezet jógyakorlatai során vizsgált szervezetek honlapján elérhető információk alapján elmondható, hogy a fizikai aktivitás alapú beavatkozások a munkanélküliek esetében nem feltétlenül vezetnek sikerre. Az eredmények bemutatása során jellemzőbb az egyéni szintű, egyedi sikertörténetek prezentálása. A példák alapján ugyanakkor elmondható, hogy a PA-alapú beavatkozások és az egyéni mentorálás technikájának kombinálása ajánlott, amit a résztvevők szociális hátterének, személyiségének és céljainak diverzitása indokol.
Álláskeresés és a munkaerőpiacról való kiszorulás negatív mentális következményei
A munkaerőpiaci szakpolitikát megvalósító közigazgatási szereplők által felkínált segítségnyújtás elsősorban a munkaerő keresleti és kínálati oldalának összekapcsolására irányul, valamint bizonyos jogosultsági helyzet esetén képzésekben való részvételt biztosít. Ez ugyanakkor ritkán párosul olyan tanácsadási vagy mentorálási formákkal, amelyek segítenék a munkakeresőket a sikereket akadályozó pszichés korlátokon való túllépésen.
A pilot program ezen célcsoportja innovatív szaktanácsadási szolgáltatási programba kerül bevonásra. A cél sporttevékenység és egyéb, az álláskereséssel összefüggő cselekvési terv együttes kidolgozása a szaktanácsadóval, és annak sikeres végrehajtása a bevont személyek részvételével. A sportolás, illetve ezen a területen elért sikerek célja az önbizalom és önbecsülés generálása, az egyén helyes önbecsülésének visszaállítása, adott esetben a depressziós tünetektől való megszabadulás. Emellett egy, az élet más területén is egyszerűen alkalmazható metódus elsajátítása. A csoport tagjai számára ajánlott közös programok szervezése is, melyek keretében megvitathatják tapasztalataikat (megosztó körök), a „nem vagyok egyedül az adott problémával” élmény szintén támogatja a mentális javulást.
A projekt keretei között a keresett szakmák pályatükreiben azokat a kompetenciákat, egészséget károsító tényezőket és a munka elvégzéséhez szükséges illetve azt korlátozó fizikai jellemzőket azonosítottuk, amelyek esetében erőnlét-fejlesztéssel, minimális gyógytornával az álláskereső és az üres állás jellemzői megfeleltethetőek egymásnak. Megfelelő prevenció esetén pedig az egészségkárosodás faktorai csökkenthetők.
A munkavállalói egészségmegőrzés/fejlesztés jelentősége a munkaerőhiány mérséklésében
A magyar közbeszédben, sajtóban megjelent a munkaerőhiány fogalma, amelyet munka-közgazdaságtani szempontból nehéz értelmezni (Köllő-Varga, 2017), ugyanakkor rámutat arra a tényre, hogy a rendszerváltozás óta először, a magyar munkapiac feszessé vált. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézetének (MKIK GVI) vállalati megkérdezésen alapuló adatfelvétele szerint 37 százalékpontos többségben vannak létszámbővítést tervező vállalatok (GVI, 2018) és 100 fő feletti létszámigény jelent meg az alábbi szakmákra (a teljes listát itt nem közöljük): bolti eladó; mechanikai gép-összeszerelő; vezeték- és csőhálózat-szerelő (víz, gáz, fűtés); forgácsoló; kőműves; targoncavezető; autóbuszvezető; hegesztő- lángvágó; pék; szakács; kamionsofőr; bútorasztalos; gépészmérnök. A 2014-2017 között érzékelt munkaerőhiány további növekedésében pozitív változást hozhat, ha az idősebb, esetleg már egészségügyi problémákkal küzdő álláskeresőket is felvenné az elsődleges piac, amennyiben bérigényeik nem haladják meg a hazai átlagbért, valamint földrajzilag a munkaerő-keresletet jelző vállalkozások ingázási távolságában helyezkednek el.
Az idősebb, vagy esetleg már egy enyhe fokú egészségkárosodással rendelkező személyek elhelyezkedését/ átképzését az általános egészségi állapotuk és fizikai állóképességük is negatívan befolyásolja. Azonban ezek a személyek sok esetben nem rendelkeznek a munkakör ellátását kizáró egészségügyi tényezőkkel. A korlátozó egészségügyi tényezők egy része pedig fizikai erőnlétfejlesztéssel, gyógytornával javítható, így hosszú távon akár a jelenlegi munkaerőhiány csökkenthető. A Módszertani tanulmány 1. mellékletében tanulmány olvasható a munkaerőhiány és egészségmegőrzés kapcsolatáról, amely itt letölthető: Mellékletek_Munkaerőpiac_Tanulmány
A teljes Módszertani tanulmány letölthető itt: EFOP525_Módszertani tanulmány_2.0
