Gyermekek, iskoláskorúak

A teljes tanulmány letölthető itt: EFOP525_Módszertani tanulmány_2.0

A Testnevelési Egyetem pilot projektje megvalósítása során elsősorban azokat az általános iskolai diákokat célozza, akik tanulmányi vagy egyéb beilleszkedési nehézséggel néznek szembe. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tervezett foglalkozások programja és tartalma nem kizárólagosan a valamilyen szempontból lemaradást elszenvedő diákok esetében alkalmazható. A sportalapú intervencióknak a fiatalok és serdülők körében ugyanis számos olyan hatása lehet, amelyek előidézése nem kizárólagosan a többletfoglalkozást igénylők esetében jelenthet hathatós beavatkozást, hanem általánosan javítja a diákok kognitív képességeit, ezáltal pedig a tanulmányi és későbbi akadémiai teljesítményüket (lásd alább). Lubans és munkatársai (2016) a sporttevékenységek feltételezett jótékony hatását három nagy csoportba sorolják

1. Neurobiológiai hatások: A feltételezett hatásmechanizmus alapján a sporttevékenységek végzése javítja az észlelést és a mentális egészséget az agy strukturális és funkcionális összetételében okozott változásokon keresztül.
2. Pszichológiai hatások: A sport hatása a jóllét fokozására a következő pszichológiai tényezők befolyásolásán keresztül történhet: szociális kapcsolódás javítása, önállóság és függetlenség átélése (autonómia), az ön-percepció javulása (külső megjelenés változásának hatására) és a személyes hatékonyság, illetve megélt kompetencia biztosítása.
3. Viselkedési hatások: A viselkedési mechanizmus szerint a fizikai aktivitáson keresztüli mentális egészség javulás a releváns és kapcsolódó viselkedésminták megváltozásán keresztül fejti ki hatását.

A gyermekek fizikai aktivitásának jótékony hatásai közül leggyakrabban a fizikális és mentális hatásokat emelik ki, noha a sport és egyéb fizikai tevékenységek gyakorlása a kognitív funkciókra (információfeldolgozás, memóriára, koncentráció) is hatással van, aminek következtében a gyermekek iskolai teljesítménye javul (Martin-Smith, 2015). Az inaktivitás ezzel szemben negatív hatást gyakorol az egészségre és a kognitív képességekre. Ez utóbbi hatás a figyelem fenntartásának hiányát, az információfeldolgozás folyamatának diszfunkcióit (információ megjegyzése, kezelése) és a kognitív rugalmasság hiányát (figyelem irányítása egyszerre több dologra) eredményezheti (Hillman et al., 2014). Ezek alapján az intenzív fizikai tevékenység és sportgyakorlatok végzése javítja az iskolai, akadémiai eredményeket (Ardoy et al., 2014; Carlson et al., 2008; Shapard et al., 1994). Ardoy és szerzőtársai (2014) egy négy hónapos randomizált kontrollkísérlet során vizsgálták azt, hogy a gyakoribb és intenzívebb sportoktatásban részesülő kamasz korú fiatalok jobb kognitív teljesítményt és akadémiai eredményeket képesek-e elérni a beavatkozás hatására. A kognitív képességek közül a nem verbális és verbális képességeket, az absztrakt gondolkodást, a verbális indoklást és a számolási képességeket vizsgálták, míg az iskolai eredmények (érdemjegyek) jelentették az akadémiai teljesítmény mérésére alkalmas metódust. Az eredmények azt igazolták vissza, hogy mindegyik kognitív változó esetében jobb teljesítményt nyújtottak a kísérleti csoport tagjai a kontroll csoport eredményeihez viszonyítva, kivéve a verbális indoklást, valamint az érdemjegyek nagyobb mértékben javultak  a kísérleti csoportban résztvevők körében. Coe és kutatótársai hatodik osztályos tanulók között tesztelték a sport hatását az iskolai eredményekre (Coe et al., 2006). A diákok iskolán kívüli 30 perces intenzív és mérsékelt intenzitású sportfoglalkozáson vettek részt. Az eredmények azt igazolták, hogy az intenzív sporttevékenységben résztvevők sokkal jobb érdemjegyeket kaptak a foglalkozáson részt nem vevő fiatalokhoz képest. A moderált intenzitású sportfoglalkozásokon résztvevők esetében ugyan ez az eredmény nem volt kimutatható.

A sport a kognitív képességek javításán keresztül pozitívan hathat a tanulmányi eredményekre, ami a diákok önértékelését és önbizalmát is javíthatja. A tanulmányi nehézségeknek és a beilleszkedési problémáknak ugyanakkor számos oka lehet, amely nem kizárólagosan szellemi képességekkel és a kognitív kapacitással áll összefüggésben. A következő tényezőcsoportok és tényezők sorolhatók ide a teljesség igénye nélkül (Molnár, 2012)[5]:

1. Háttér- és környezeti változók:

• szülői támogatás;
• a szülők/családi környezet tudásbázisa, képzettsége;
• anyagi, jövedelmi háttér (ezáltal a tanulmányi eredmények javítását az iskolarendszeren kívül támogató szolgáltatások igénybevételének hiánya);
• szűkebb szociális környezet elvárásainak való megfelelés;
• kisebbségi hallgatók esetében: családi, egyházi, közösségi támogatás.

2. Attitűdök, szándékok, pszichológiai folyamatok:

• beilleszkedésből fakadó tanulmányi nehézségek;
• rossz közérzet a csoporton belül;
• családi problémák, amelyek a gyermeket visszahúzódóvá, introvertálttá teszik.

3. Szervezeti változók:

• a lemaradó hallgatók támogatásának hiánya intézményi szinten;
• intézményi kapacitáshiány a többlet foglalkozást igénylő hallgatók esetében.

A fenti tényezők jelentős része a szociális háttérrel függ össze. Az empirikus vizsgálatok és a jó gyakorlatok feltérképezése alapján elmondható, hogy a fizikai aktivitás (physical activity, PA) alapú beavatkozások – ahogyan azt a tanulmány későbbi fejezetében a példákon keresztül is bemutatjuk – jelentős része céloz marginalizálódott, hátrányos szociális körülmények között élő csoportokat, sok esetben serdűlő korú fiatalokat. Ebben a kontextusban a sport alapú beavatkozások koncepciója azon negatív külső tényezők kompenzálásán alapszik, amelyek már fiatal korban negatívan befolyásolják az érintettek jövőbeli lehetőségeit, munkaerőpiaci kilátásait jelenlegi iskolai teljesítményükön keresztül. Az ilyen jellegű PA programok valójában a szociális befogadást[6] támogatják[7].

Az iskolából való kikerülés fenyegetettségnek az egyik megnyilvánulási formája olyan viselkedésformában ölthet testet, amelynek legjellemzőbb karakterjegyei az elköteleződés hiánya a népszerű, sokak által kedvelt tevékenységek iránt, antiszociális viselkedés vagy agresszív megnyilvánulások. A szakirodalom erre a komplex és multidimenzionális jelenségre az angol „disaffection” kifejezést alkalmazza, amelyet tartalom alapján leginkább elidegenedésnek ajánlott fordítani. Az érdektelenség és antiszociális viselkedés által jellemezhető fiatalok magatartásának módosítására megoldást jelenthet a fizikai aktivitást célzó programok szervezése, noha a PA-alapú beavatkozások és a szociális viselkedés kialakulása közötti kapcsolat tudományos igazolása még kívánni valót hagy maga után (Sanforda et al., 2004). A cél a sport alapú foglalkozások esetében az érintett fiatalok motivációjának növelése, az elköteleződés kialakítása egy több szempontból hasznos tevékenység irányába és végső soron az antiszociális viselkedés átalakítása olyan csoportos sporteseményeken való részvétel által, ahol az egyének lehetőséget kapnak a kooperatív viselkedési formák megismerésére. A sportprogramok sok esetben önmagukban is hívó szót jelenthetnek és ösztönözhetik a szociálisan hátrányos körülmények közül kikerülő fiatalokat[8]. A beavatkozások tehát elsősorban a jövőbeli kilátások javítására irányulnak, csökkentve a hontalanná, munkanélkülivé válás esélyét, amelyet a rossz iskolai teljesítmény vagy az iskolai oktatásból való idő előtti kikerülés eredményezhet.